Lux Lajos

Hely:
Alsóvárosi temető
Felirat:

Lux Lajos tanár 1883-1939, Lux Ibolya 1923-2016.

Lux Lajosné Závory Terézia tanár 1889-1975.

Megjegyzés:

Lux Lajos András (Hajdunánás, 1883. augusztus 23. -  Pápa, 1939. november 23.): gimnáziumi, ill. tanítóképző-intézeti tanár.

A gimnázium I-IV. osztályát a hajdúnánási Református Gimnáziumban, a VII-VIII. osztályt a debreceni Református Főgimnáziumban végezte, felsőfokú tanulmányait a kolozsvári egyetemen folytatta. 1907-ben szerzett középiskolai tanári oklevelet matematikából és természettudományból. 1907-09-ig a hajdúböszörményi Református Főgimnáziumban, majd haláláig Pápán a Református Nőnevelő Intézetben tanított. Harcolt az első világháborúban 1914-től. 1920-ban a hadifogságból tért vissza a katedrára.

Fő művei: Egy és más rezgésekről. (Pápa, 1910.); A világrendszerek kialakulásáról. (Pápa, 1911); Az emberiség játékai és ezek értéke (Rádióelőadás, 1930). Irod.: Hermann 1995. 42. Jókai Kör emlk. 1993. (G. S.-né)

Forrás: Pápai Pedagógus Lexikon. Főszerkesztő: Tungli Gyula Pápa, 1997. -  OSZK Gyászjelentés

 

Lux Lajosné Závory Terézia Heléna (Nagykeszi, 1889. október 28. - Szombathely, 1975. február 24.): magyar-történelem-német és testnevelés szakos polgári iskolai tanár.

Polgári és tanítóképezdei tanulmányait a Református Nőnevelő Intézetben végezte, itt szerzett 1908-ban tanítónői oklevelet. Tanított a pápai református polgári leányiskolában, majd igazgató lett a siklósi református leányiskolában. 1939-48 között ismét a pápai Nátus tanára.

Fő művei: Heltai Gáspárról = Nátus ért. 1914; Emlékezés Tompa Mihályról (Siklós, 1918)

Irodalom: Deák 1942. 291. • Nátus ért. 1911/48.

Forrás: Pápai Pedagógus Lexikon. Főszerkesztő: Tungli Gyula Pápa, 1997. - OSZK Gyászjelentés

 

Lux Ibolya (Pápa, 1923. március 26. - Pápa, 2016. szeptember 19.): főiskolai docens.

Pápán született, szülei Lux Lajos és Závory Terézia pedagógusok voltak a pápai Református Nőnevelő Intézetben. Ő is ott tanult 13 évet. Tanítói diplomáját 1942-ben kapta kézhez. 1949-től a pápai Állami Tanítóképző Intézetben tanított egészen a pápai tanítóképzés megszűntéig, 1959-ig. A nagymúltú intézménynek előbb tanára, majd igazgatóhelyettese volt.  Munkája mellett folyamatosan képezte magát, a budapesti Pedagógia Főiskolán magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett, és elvégezte az ELTE pedagógiai szakát. 1959-től a szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző, a későbbi Tanárképző pedagógiai tanszékén dolgozott, főiskolai docensként vonult nyugdíjba. Pedagógusi tevékenysége mellett kiemelkedő tudományos munkát is folytatott, munkássága elismeréséül több magas rangú kitüntetést vehetett át.
Diákjai mindenütt tisztelték és szerették, tanítványai számos országos elismerést szereztek. Tanítása során azt a belső törvényt igyekezett megvalósítani, amely a valódi demokráciáért van: képezni a szakembert, anélkül, hogy elhanyagolnánk a polgárt, a hazafit és az embert. Lux Ibolya az oktatás minden szintjén kiváló minősítést kapott tanítványaitól.

Forrás: Savaria Egyetemi Központ Könyvtára/Lux Ibolya