Osváld Dániel

Hely:
Alsóvárosi temető
Felirat:

Felső Eöri Osváld Dániel ny. polgármester, Ferencz József rend lovagja, 1818-1907.

Megjegyzés:

Pápa város polgármestere

1848-ban - 29 évesen - állt nemzetőrnek, és az elsők között volt, aki részt vett a Dráva-vonal védelmében vívott küzdelemben. Az 1880-as, '90-es években lett Pápa első számú embere. 130 esztendővel ezelőtt, 1887 őszén ő szentesítette aláírásával Nagy Boldizsár városi főjegyzővel a Kossuth Lajos pápai díszpolgárrá való avatását tanúsító oklevelet.** // Mi, Pápa város közönsége és polgármestere adjuk emlékeztetőül mindenkinek, hogy az alulírt napon megtartott rendes őszi közgyűlésünkben hazánk nagy fiát, Kossuth Lajost, mint aki hazánk átalakulásának nagy munkájában a nemzet vezére lévén, ez által a jogegyenlőség, közszabadság és állami függetlenség kivívásához nevét örök időkre hozzákapcsolta, akinek tiszta és önzetlen hazaszeretetét, a tudományok s a nemzet iránti meleg érdeklődését dicsőségben elért aggkora csökkenteni képes nem volt, akinek lángszellemét, nagy tehetségeit a történelem régen rávéste érctáblájára, akinek nevét ismeri és a legnagyobb alakokat megillető tisztelettel említi az ó és új világ, kinek emléke fennmaradt, míg a népszabadság, törvény előtti egyenlőség az egyesek és nemzetek testvériségének eszméje az emberek gondolkodásából ki nem vész, a haza és az emberiség szolgálatában szerzett érdemei szerény méltánylásául, nagy szellemének tartozó tiszteletünk és csodálatunk kifejezéséül szívünk egész melegével városunk díszpolgárává egyhangúlag lelkesedéssel megválasztottuk, kijelentve ezennel, hogy Őt, mint ilyen mindazon jogokkal és előnyökkel, melyekkel városunk polgárai hazai törvényeinknél fogva akár a jelenben élnek, akár a jövőben élni fognak - felruházzuk. Miről kiadtuk jelen polgármesterünk aláírásával ellátott és városunk szokott pecsétjével megerősített oklevelünket. Kelt Pápán 1887. évi szeptember hó 21-ik napján megtartott őszi rendes közgyűlésünkből. Nagy Boldizsár főjegyző, Osváld Dániel polgármester. //

Forrás: Pápai Hírlap, IV. évf., 1907. 22. sz. 1-2. p.