A gimnáziumot és a tanítóképzőt szülővárosában végezte, 1910-ben Balatonfüreden kántortanító. 1911-ben a Budapesti Zeneművészeti Főiskolán énektanári oklevelet szerzett. 1913-ban visszakerült Pápára, ahol több dalárdát szervezett és vezetett, köztük a Perutz Szövőgyár vegyes karát és a tanítóképző zenekarát. 1920-ban elnyerte a veszprémi székesegyház kántori és tenorista munkakörét. Tanított a Veszprémi Szemináriumban és a Davidikumban. Rövid ideig igazgatója volt a városi zeneiskolának, karnagya a Polgári Dalegyesületnek, később az Iparos Dalárdának.
1924-ben elvégezte a Zeneművészeti Főiskola karnagyi szakát. 1941-ben (Ritter Lőrinc karnagy halála után) Czapik Gyula püspök megbízta a székesegyház karnagyi teendőinek ellátásával. 1943-ban Czapik püspök egyházzenei igazgatói címmel tüntette ki, de karnagyi kinevezést akkor sem kapott. 1922 után felelős szerkesztője a Veszprémi Hírlapnak. A húszas évek elején szerkesztette a Balatonfüredi Hírlapot, 1914–1915-ben, valamint 1919–1920-ban a Pápa és Vidéke c. lapot is. Betegsége miatt 1945 júliusában lemondott a karnagyi megbízásáról és orgonista munkájáról. Irt több egyházi és műdalt. Közülük csak három jelent meg nyomtatásban. Világi művei Rózsaszirmok címmel jelentek meg.
Művei: Magyar Passió Pusch Ödön szövegére. – D-moll mise. – Szt. Mór himnusz.
Irodalom: PFEIFFER János: A veszprémi székesegyház zenéjének története. (Társszerző.) München, 1985. – SZIKLAY János
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.