Rodrigo Borgia, aki VI. Sándor pápa néven vonult be a történelembe, nagyformátumú személyiség, igazi reneszánsz embert volt. Habzsolta az életet, a nőket, rajongott a művészetért - és legfőképp: mindent megtett a családjáért, gyermekeiért.
Ám Krisztus földi helytartója kezében mindenható hatalom összpontosult, amelyet nemcsak a Szentség ügyei, hanem talán még Istennél is jobban imádott családja érdekében alkalmazott, s kiváltképpen azokkal szemben, akik útját keresztezték. Megbízható emberei, megbízható eszközei voltak ellenségei eltiprására... A pápa és gyermekei, a gyönyörű és öntörvényű jó kislány, Lucrezia, a szenvedélyes és katonának termett hazafi, Cesare, valamint a legkisebb fiú, a látszólag félénk Giovanni drámaian alakuló életére rányomta bélyegét a XV. század Itáliájának viharos történelme, melyben felbukkan Machiavelli, Savonarola és a reneszánsz kor több jelentős művésze is.
Ahogy emblematikus keresztapa-történetében, Puzo történelmi regényében is lebilincselően ír szerelem és gyűlölet, titkos szövetségek és cselszövések, kitörni kész erőszak és kegyetlenség végzetes összefonódásáról. Miközben sorra megjelentek könyvei, ezen a művén két évtizedig dolgozott, s halála után élettársa, Carol Gino fejezte be az ő feljegyzései szellemében.